(folytatás az előző részből)

Észak-Ciprus / Kuzey Kıbrıs

A görög-török rossz szomszédság modernkori kezdete a görög nép függetlenségi harca az Oszmán Birodalom ellen a XIX. sz. első részében. Bár ellentétek, sőt kegyetlen elletétek mindig is voltak sok nép között, a tömeges kegyetlenségek kora csak a XIX. és a XX. században köszöntött be. Ez a görögök és a törökök esetében is így volt. Az 1821-ben kezdődött görög függetlenségi háborúk során mindkét fél többszörösen követett el de facto népírtást a másik fél civil lakossága ellen. Bár a törökök nagyobb erejük miatt több görögöt tudtak lemászárolni mint amennyi törököt a görögök, a görögök sem szalasztották el az alkalmakat, amikor lehetőség nyílt a „bosszúra”. A kölcsönös repressziók utolsó szakasza az I. vh. után zajlott le, amikor a görög hatóságok félmillió török lakost űztek el Görögországból, a török hatóságok pedig másfélmillió görögöt Törökországból – hihetetlen, de ez utóbbi esetben olyan görög települések lettek likvidálva, melyekben a görög lakosság az ókor óta, azaz 2500-3000 éve élt ott, ez valószínűleg világrekord az etnikai tisztogatásban.

Mivel két görög többségű terület nem volt sem görög, sem török szuverenitás alatt, ezeken a területeken nem került sor leírtakhoz hasonló  mértékben etnikai tisztogatásokra, bár lincselések és kegyetlenségek még ezen a két területen is volt. Ez a két terület Ródosz, mely a II. vh. végéig olasz fennhatóság alatt állt, s Ciprus, melyet 1878-ban kapott meg az Oszmán Birodalomtól az Egyesült Királyság.

Ciprus végülis 1960-ban nyerte el függetlenségét az Egyesült Királyságtól. A britek a függetlenséget két feltételhez kötötték: egyrészről a ciprusi görögöknek meg kellett ígérniük, hogy lemondanak a Görögországhoz való csatlakozásról, másrészről pedig a ciprusi törökök lemondtak arról, hogy saját államot hozzanak létre a szigeten.

Érdekességképpen megjegyzem, hogy további feltétel volt, hogy a felek beleegyeztek, hogy az Egyesült Királyság megtartja magának a sziget területének kb. 3 %-át, azaz két községet, Akrotírit és Dekéliát, valamint ezek környékét. Ezen a területen fontos brit légi és haditengerészeti támaszpont, ill közös brit-amerikai hírszerző állomás működik mind a mai napig. A brit tengerentúli terület határain nincs határőrizet, azaz a ciprusiak szabadon közlekedhetnek a brit területeken áthaladó utakon. Akrotíri és Dekélia brit tengerentúli terület 2008 óta arról is nevezetes, hogy ez az egyetlen brit szuverenitás alatt lévő terület, melynek hivatalos pénzneme az euró, ugyanis a Ciprusi Köztársaság eurózónás belépésekor Akrotíri és Dekélia úgy döntött, hogy követi a példát.

Visszatérve a két ciprusi közösség ígéreteihez, hamarosan kiderült, hogy olyan fokú a bizalmatlanság a két közösség között, hogy az állam képtelen normálisan működni. Törökország már 1964-ben a sziget megtámadására készült a ciprusi törökök elleni jogsértésekre hivatkozva, akkor még az USA fellépésének hatására Törökország nem váltotta valóra fenyegetését. Közben a ciprusi görögök egy része titokban szervezkedve a görög kormánnyal a Görögországhoz való csatlakozást készítette elő. 1974-ben végül a görög kormány akcióba lépett: ciprusi görög szimpatizánsai segítségével államcsínyt hajtott végre Cipruson, eltávolítva a hatalomból az egyesülést nem támogató ciprusi államfőt, Makariosz ortodox érseket. Válaszul Törökország megtámadta Ciprust, majd napokon belül ellenőrzése alá vonta a sziget kb. 40 %-át, többek között a főváros egyik felét is elfoglalva. Bár a görög puccsisták hamarosan elvesztették a hatalmat, s Makariosz érsek visszatért a hatalomba, a török haderő nem vonult ki azóta sem Ciprus északi részéről.

Az 1974-es török bevatkozás után Ciprus északi része török katonai igazgatás alatt állt 9 éven keresztül, míg 1983-ban a katonai igazgatás helyére civil vezetés lépett, miután hivatalosan ki lett kiáltva a ciprusi törökök önálló állama, az Észak-Ciprusi Török Köztársaság.

Észak-Ciprus, miután szembesült a ténnyel, hogy sosem fog nemzetközi elismerést nyerni, változtatott kezdeti álláspontján, s már a függetlenség elismerése helyett az újraegyesülésre tesz javaslatokat. Az eddigi javaslatok azonban konföderációs elképzelések voltak, melyeket a ciprusi görögök elfogadhatatlannak tartanak. Így folytatódik a patthelyzet. Ma már a helyzet kifejezetten békésnek mondható: határátkelőhelyek is működnek, ahol a lakosság átmehet északról délre és fordítva. Szintén új fejlemény, hogy amióta a Ciprusi Köztársaság 2004 óta EU-tag, már nem büntetik az észak-ciprusi pecsétet tartalmazó útlevéllel rendelkező személyeket. Régebben ha egy külföldi úgy érkezett meg a szigetre, hogy először Észak-Cipruson keresztül lépett be, majd át kívánt menni a Ciprusi Köztársaság ellenőrzése alatt áló területre, a hatóságok nem engedték be vagy ha véletlenül beengedték, majd később észlelték útlevelében az észak-ciprusi pecsétet, „illegális határátlépés” miatt megbírságolták.

Észak-Ciprust mind a mai napig egyetlen állam ismeri el: Törökország. Nem-hivatalosan az állam baráti kapcsolatokat ápol Azerbajdzsánnal és Pakisztánnal, bár hivatalos elismerésre nem került sor. Észak-Ciprus diplomáciai jogosultság nélküli képviseleti irodákat tart fenn több országban. Több külföldi állam is tart fenn Észak-Cipruson nem-hivatalos képviseletet, többek között az EU is. Természetesen mind az EU, mind az ENSZ a Ciprusi Köztársaságot ismeri el mint Ciprus-sziget egész területének – leszámítva Akrotíri és Dekélia brit tengerentúli területet - egyetlen legitím képviselőjét.

A térképen: citromsárga – a Ciprusi Köztársaság ellenőrzése alatt álló terület, narancs – Észak-Ciprus ellenőrzése alatt álló terület, szürke - Akrotíri és Dekélia brit tengerentúli területet, zöld – az ENSZ által ellenőrzőtt semleges ütközőzóna.

Koszovó / Kosova / Kosovo / Косово

Koszovóval különösebben nem fogok foglalkozni, mert ez a legismertebb el nem ismert ország, ráadásul alig tavaly kiáltotta ki függetlenségét. A mai napig a 192 ENSZ-tagállamból 63 ismerte el, valamint az el nem ismert országok közül elismerte még Tajvan. Magyarország szintén elismeri Koszovót, a 7 vitán felüli el nem ismert ország közül ez az egyetlen, amit Magyarország elismer.

Koszovó sajátossága az, hogy nem önmaga vívta ki függetlenségét, hanem egy nagyhatalom (az USA) segítette hozzá, miután az 1999-es amerikai-szerb háborúban az USA győzelme után a szerb állam fennhatósága a terület felett megszűntetésre került, majd pedig ENSZ-védnökség alá lett helyezve.

Az ENSZ Koszovót továbbra is Szerbia szerves részének ismeri el. Az EU szintén nem ismeri el, mivel az EU-államoknak nincs közös álláspontja a kérdésben. Szerbia 2008-ban a Nemzetközi Bírósághoz fordult Koszovó függetlensége ügyében, az ügy folyamatban van.

Koszovó mint Szerbia része

Szomáliföld / Soomaaliland / أرض الصومال‎

Szomáliföld egy nagyon különleges és egyben sajnálatos eset. Bevallom, hogy magam is részt veszek a Szomáliföld nemzetközi elismerését elősegítő mozgalomban, azaz ez kissé a „kedvencem”. Ennek ellenére igyekszem objektív maradni.

Szomáliföld sajátossága, hogy míg az előző el nem ismert országok esetében egy sikeres szeparatista mozgalom áll szemben egy létező, működő, szervezett állammal, addig Szomáliföld esetében nem erről van szó.

A gyarmati időkben a szomáli nép törzsterületén három gyarmat létezett: Francia Szomáliföld, Olasz Szomáliföld, Brit Szomáliföld. Emellett jelentős szomáli kisebbség van még Etiópiában.

Francia Szomáliföld 1977-ben vált független állammá, ez a mai Dzsibuti. Brit Szomáliföld és Olasz Szomáliföld egyaránt 1960-ban vált függetlenné, az előbbi június 26-án az utóbbi július 1-jén. 1960. július 1-jén a két volt gyarmat egyesült, ezzel megalakult Szomália (a Szomáliai Köztársaság). Az új állam hamarosan káoszba süllyedt, különösen az 1969-es marxista államcsíny után, amikor a helyi kommunisták diktatúrát alakítottak ki. A diktatúra 1977-ig baráti viszonyban állt a Szovjetúnióval, majd szovjetellenes irányt vett, miután a szovjetek Etiópia oldalára álltak a szomáliai-etióp háborúban. A diktatúra azonban egészen 1991-ig fennállt. Ez után a központi kormányzat megszűnt, polgárháború alakult ki. 1992-ben az ENSZ békefentartókat küldött az országba, akik 1995-ig maradtak, miután feladatukat nem tudták teljesíteni. Az anarchia azóta is tart, a központi kormányzat nem ellenőrzi az ország területét. Szomália különböző részeiben autónóm államalakulatok alakultak vagy egyszerűen helyi bandák hatalma érvényesül. Az ország tengerparján kalózbandák működnek, melyek külföldi hajók elleni támadásokból élnek.

Hogyan jön ide azonban Szomáliföld?

Szomáliföld területe megegyezik a volt Brit Szomáliföld területével. A terület vezetői 1991. május 18-án a szomáliai diktatúra bukása után kinyilvánították, hogy kilépnek az 1960. július 1-jén megalakított Szomáliából, s Brit Szomáliföld jogutódjaként új államot hoznak létre Szomáliföld néven. Az új állam sikeresnek és stabilnak bizonyult, működő kormánnyal és normális, kiszámítható élettel. Ez a stabilitás mind a napig fennáll, s megnyilvánul belső és külső jelekben, Szomáliföldön nem működnek rablóbandák, sem kalózok, sem radikális iszlám terroristatáborok. Szomáliföld alkotmányos rendje a brit jog, az iszlám jog és a hagyományos szomáli hagyományok sikeres ötvözésén alapszik. A normális szomáliföldi politikai élet nemcsak Szomáliához képest, hanem az egész térséghez képest is ritkaságnak számít. Elnöki köztársasági rendszer van az országban, az elnök a végrehajtó hatalom feje, a nép közvetlenül választja általános és titkos szavazással. A törvényhozás független a végrehajtó hatalomtól, s két házból áll, mindkettőben egyenlő számú képviselő foglal helyet, a törvényjavaslatokat mindkét háznak meg kell szavaznia, hogy hatályba lépjenek. Az alsóházba többpárti választások alapján kerülnek be a képviselők pártlistás szavazás alapján, jelenleg három fő politikai párt működik az országban. A felsőházban a szomáliföldi hagyományos klánok delegáltjai ülnek.

Tehát immár 18 éve a helyzet a következő: van egy nemzetközileg elismert Szomália, de facto kormány nélkül, teljes káoszban, viszont ugyanakkor Szomália nemzetközileg elismert területén, a volt Brit Szomáliföld területén működik egy nemzetközileg nem elismert, azonban stabil és működő állam, Szomáliföld.

Évek óta nyílt titok, hogy valójában meg kellene adni Szomáliföldnek a nemzetközi elismerést, hiszen egy elismert sikeresen működő állam akár példa is lehetne a térség számára. A nagyhatalmak is tudják ezt, azonban arra várnak, hogy a kérdés afrikai szinten dőljön el először. Az afrikai államok pedig félnek a már kialakult határok megváltoztatásától, nehogy ez precedenst teremtsen, majd káoszt okozzon esetleg a kontinens más részein.

Bár az utóbbi években több jelzés is érkezett az elismerési szándék komoly fontolgatásáról, tényleges elismerés eddig nem történt meg. Etiópiával és Dzsibutival – bár hivatalos elismerés nélkül – baráti kapcsolatot ápol Szomáliföld. Ezekben az országokbak Szomáliföld kvázi-nagykövetségeket is üzemeltet. Szintén van ilyen képviselet néhány európai országban, valamint az USÁ-ban.

Ami a gazdaságot illeti, Szomáliföld gazdaságában a fő tényező az állattenyésztés és a külföldön élő szomáliföldiek hazautalásai, erős ellentétben Szomáliával, ahol a fő bevételi forrás a kalózkodás... Az országnak saját, stabil pénzneme van, a szomáliföldi shilling.

Ezzel véget ért a minden feltételnek megfelelő 7 el nem ismert ország ismertetése. Ráterek a fennmaradó 4 esetre.

Mielőtt azonban rátérnék, a teljesség kedvéért megemlítenem a Vatikánt, mely elismert országnak minősül – az ENSZ nem-tagállamnak minősíti és az ENSZ-tagállamok 80-90 %-a is elismeri - annak ellenére, hogy valójában nem teljesíti a montevideói feltételek egyikét: az állandó lakosság követelményét. Ugyanis a Vatikánnak állandó lakossága nincs, vatikáni állámpolgárságot nem lehet születés vagy leszármazás jogán szerezni, ezt mindig csak azok a személyek kapják, akik fontos vatikáni szolgálatot látnak el, tehát a katolikus egyház legfelsőbb vezetése, a központi egyházi hivatalok vezető tisztségviselői és a vatikáni diplomaták, s ezek a felsorolt személyek is csak tisztségük idejére kapják meg a vatikáni állampolgárságot, a tisztség végeztével az állampolgárság megszűnik. Amennyiben egy vatikáni állampolgár pl. magas hivatalából nyugdíjba megy, állampolgársága megszűnik. Amennyiben az illetőnek a vatikánin kívül nincs más állampolgársága (mert pl. az eredeti állampolgárságát időközben elvesztette), akkor a hontalanság megelőzése érdekében automatikusan olasz állampolgárrá válik, ezt még az 1929-es lateráni szerződés rögzítette.

Természetesen a régi időkben ez még nem volt így, hiszen a Vatikán jogelődjének, az Egyházi Államnak még volt „rendes” lakossága is.

De most térjünk rá a 4 határesetre, melyeket időnként az el nem ismert országok között szokás felsorolni!

(látom, hogy ez megint egy túl hosszú bejegyzés, így abbahagyom, s folytatom később)

* * * * * * * * * * * *

Ajánlott további olvasmányok:

• Hány ország van a Földön?
• Függő területek
• Országnevek
• Politikai földrajzi változások
• Zászlók
• Nyelvek
• Bankjegyek
• Új ország Afrikában
• Monarchiák
• Kommunista jelképek
• EU-bővítés
• Földrajzi adatok